A mai reggel akár szokásos szerda reggelként is indulhatott volna, a 8:15 -kor kezdődő European Corporate Finance órámat azonban kihelyezték Dánia legnagyobb nemzetközi ügyvédi irodája, a Plesner épületébe.

Ami teljesen jó is lett volna, ha nem ment volna az eltervezetthez képest teljesen más irányba a busz, ha nem kezdett volna el szakadni az eső és egy tornádó erejével fújni a szél. Miután leírtam egy gyönyörű W-betűt, nagy nehezen rátaláltam az épületre és 10 perc késéssel becsatlakoztam az órába. Szerencsére nem én voltam az egyetlen későn érkező.

Az iroda fő profilját a kereskedelmi és pénzügyi ügyek képezik, az ott dolgozó több mint 200 ügyvéd leginkább vállalatok jogi ügyeit intézi. A mai óra esettanulmánya is egy nyilvánosan jegyzett cég saját részvényesek számára kibocsátott részvények révén történő tőkebővítését mutatta be. A 'corporate finance' nagyjából a gazdasági társaságok jogának és a pénzügyi jognak a keveréke. Tudom, most nagyon sokan irigyelnek, hogy ilyen remek dolgokat tanulhatok itt :D.

Jó lett volna kicsit jobban is szétnézni, de sajnos csak egyetlen konferenciaterembe vezettek be bennünket, ahol az órát is tartották. Talán sikerült kiengesztelniük azzal, hogy adtak kávét és croissant-t.

Fényképezni is jó lett volna, de féltem, hogy komplett hülyének néznének.

Azért az megnyugtatott, hogy a kanadai egyetemisták is csak az ingyenkaja miatt járnak konferenciára.

Az egész ott kezdődött, hogy az ölembe esett (még) egy búcsúbuli, Szüreti bál néven. (Kösz, srácok!) Hiába fogadtam meg, hogy hamar hazamegyek józanul, ez nem jött össze. Így maradt még 4 órám bepakolni, ez meglepő mód egészen jól sikerült, azt hiszem, semmi fontosat nem hagytam otthon véletlenül. (Direkt igen, pl. a bakancsom már nem fért be a 2 táskámba.)

Bécsbe sikerült viszonylag hamar kiérni, volt még egy órám az indulásig. Ilyen jól nézett ki az ICE-szerelvény:

Najaa. A németek nem tudtak ICE-szerelvényt küldeni, csak kevésbé fiatal és megkímélt IC-kocsikat. Ezzel viszont nyertem, sokkal több helyem volt, sokkal több kocsiból állt a szerelvény, mint eredetileg az ICE állt volna, és ráadásul egy idősebb magyar házaspár ült velem szemben. A hat óra Würzburgig könnyen eltelt az élettörténetük elmesélésével - ami érdekes volt, romániai magyarként menekültek ki Amerikába, onnan pár éve jöttek vissza, Magyarországra – volt miről beszélni. Würzburgban már ICE-re szálltam át, ami tele volt (jó, hogy foglaltam helyet), a táskáim nem fértek el, az egyiket az ajtó előtt kellett leparkolnom, szóval sok cuccal ICE-n többet nem. Viszont gyorsnak gyors, a 370 km-t lenyomta 2 óra alatt, valamint menőnek is menő, az újonnan kiépített gyors sebességű pályát több szakaszon alagútban vezetik, a vonat 250 km/h-val simán közlekedhet, minden ülés fölött digitális kijelző mutatja, hogy az milyen útszakaszra van lefoglalva stb.

Hannoverben végül átsétáltam a kolihoz, csak egy kis kerülő erejéig tévedtem el, kulcsot is kaptam, úgyhogy az odautat sikeresnek ítélem. Pénteken egész nap eláttak programmal, így még mára sem sikerült teljesen kipihennem az utat és a pénteket, de ami késik…

Pár kép Hannoverből az igényesség igénye nélkül:

lusta vagyok szepen tagoltan, vagy csunyan de jajdekreativan irni, ugyh nem fogom tul befogadobaratra:

-tegnap delutan

nemi alulfelulszervezgetes utan elindultam egy szombaton is nyitvalevo trödelmarktra a tiergartenbe, bizva a csoda(k)ban (1.trödelmarkton van bicikli 2.odaerek). nos a varosban maraton volt, ugyogy nem kozlekedtek azok a buszok, amikkel az s-bahn kiesese miatt lehetnek a cityben mozgolodni. szoval akkor nekivagtam gyalog. es mentem es mentem es mentem.. lefenykepeztem a nagykovetseg zaszlajat, h latszodjon, h mennyire a tornal vagyunk, aztan alkalmam volt ihletet kapni a kerdeshez, hogy ugyan az vajon milyen jogom megsertese, ha az arcomba kameraznak. de sajna tul meglepett voltam ahhoz is, hogy szep angolsaggal elkuldjem a kedves erdeklodot. aztan nagy duhosen leertem az U55 megallojaba, ami egyebkent a terkepeken U5, tehat osszekottetesben allna az en vonalammal, megegyszer: egy metro, amire fel tudnek szallni a tier_park_nal, hogy leszallhassak a tiergartennel, es kozben meg az egyetemnel is megallna, DE persze kiderult, hogy valszeg ez a metro se lesz befejezve, amig itt vagyok.. ahogy a jogi fakultastol sem remelheto, h kicsomagaolodik a kocsireklambol, es valoszinuleg egy halom epulofelben levo epulet sem lesz kesz. arm aber szexi. minden-de errol meg kesobb. szoval kiszalltam a vilag valszeg legrovidebb metrovonalanak vegallomasanal, ami 2re van a masik vegetol, es alkalmam volt megcsodalni a hbf-ot, sot, azt hiszem megtalaltam az hires berlini pläzst is, de marcsak homok volt.. aztan elindultam gyalogtehat abba az iranyba, ahonnan a maratoni futok jottek, es mentemmentemmentem, egyebkent ket kordon kozott, mert mindenutt futottak vagy gorkoriztak. vegul elertem a tiergartenbe, ahol szembejott a vilag kulturainak haza, elotte egy kedves kis toval, aztan megtalaltam a park axisat is, amit mar a laikus jarokelok is hasznalhattak, amig a tikkadt versenyzok fenykepezkedtek (egyebkent minden tavozonak erem volt a nyakaban, mind a sok ezernek, mj: a varos vezetese az spd es a die linke piros-rozsaszin komboja). aztan elertem a park kozepet, es talaltam egy buszt, arra mar nem is emlekszem, h hol, tenyleg, hol-. a busz persze szinten nem jart, csak 2 megalloval arrebbig, jamert persze fel oraval zaras utan ertem a kiszemelt zsibvasarra, igy visszaindultam. na a ket megalloval arrebb kiderult h nincs is _olyan_ messze a potsdamer platztol, ahol vegul igenybe vettem egy, a maga es a vonala teljessegeben kozlekedo metrot. igy tanultam meg ertekelni a biciklit, amit ma vettem. oriasi ez a varos

-tegnap este

kiszallva az ubahnbol jott a kov tervbe vett programpont, "müveszek tiltakozasa", nagyon erosen meghirdetve, gondoltam megnezem, hatha van valami erdekes. megint masfel ora orul keresgeles kezdodott. berlin igazabol neha pont olyan, mintha peking lenne: utcatabla van, de sose lehet tudni, hogy milyen "rendszerben" szamozzak a hazakat (ps-ptl oldal, vagy egyik oldal folytatasa a masiknak). vegul - ugyan csak tiz percre - beestem a nagy demonstraciora, ami beszedek felolvasasabol allt egy "künstlerhaus" nevu epuletben. kiderult, hogy a problema: az allami operak, muzeumok stb tamogatasat tovabbemelnek, mig a "freie künstler"eknek 4-10 euro/napos osztondijakat ajanlanak. nagyobbajuk ne legyen

-tegnap ejjel

vegul a nap csucspontja: wein und kaese party. sokat ettunk, egy keveset ittunk is. vorosbort. aztan atmentunk egy white noise nevu klubba (aminek a neve engem mindig a barna hangra emlekeztet keveredve a feher hazugsag kifejezessel), aminek a kirakataban hat tancoltak lanyok stb. barhogyis, belul olyan volt, mint a morrisons itthon, kicsit jobb zenekkel, es -erthetetlen okbol- idosebb emberekkel. nemi kemiai segitseggel aztan valahogy bealltam a "tancolo lanyok" korebe, de ez nem az en mufajom meg igy sem, bar lathatoan a többieke sem, de ok erre nem gondoltak, sot, 4kor arra hivatkozva indultak el, h elfaradt a labuk.. igazan fura az volt, h senki nem gondolt ra, h lehetne kooperalva is mozogni, vagy valami hasonlo, de elofordulhat h en szocializalodtam felre /felreszocializaltatok/

-ma

vettem biciklit 55 euroert, varosi, nagykereku, kontras, csengos, de majdnem uj(!), es 70rol alkudtam le. minden "ez azert igy is draga" megjegyzest kerek elhallgatni! aztan masfel orat tekertem haza.

ez igen hosszu lett, Kartarsak es Kartarsnok Parizsban, Aixben, Koppenhagaban, Bambergen, Turkuban(hamarugye megadatott adminnak lenni..), Warwickban, Varsoban, Vilnius-ban, Nantes-ban, Padovaban, Milanoban, Genovaban, Hannoverben es Jenaban, ha kiertetek, irjatok!

ideillo kep jon, amint megkapom.. addig: [a kep cime:] Meddig

Az előzetesen összeállított menetrendemből is kitűnt, hogy a nürnbergi csövezést belekalkulálva a kiutazásom napja nem a pihenős turizmusról és az egyértelmű helyzetekről fog szólni. Nem mintha ez eszembe jutott volna az előző este a búcsúbulin.

2009.09.11.- 13:00

Szóval enyhe másnapossággal és 4 óra alvással nekivágtam az útnak. Délre mentem a Népligetbe, és délután egykor már el is indultunk. Az úton nem történt semmi említésre méltó. Mindenki bámulta a filmeket, amit DVD-ről adtak, én meg nem tudtam elaludni, mert úgy alakult, hogy ült mellettem egy nagymama, aki Amszterdamba ment meglátogatni az unokáját.

2009.09.20.-0:22

Arra számítottam, hogy a 0:30-ra meghirdetett nürnbergi érkezés csúszni fog egy kicsit, így majd a kevesebb időt kell eltöltenem éjszaka a városban, amíg a 4:40-es bambergi buszt várom.  Ez nem így alakult, még kb. 20 perccel előbb is értünk oda. Kipakolás után aztán nekivágtam a nürnbergi éjszakának, megkeresni a pályaudvart, aztán bele a városba.

0: 40-1:00

Péntek este révén a városban nyüzsögtek a kellemesen bepiált fiatalok. Hatványozottan így volt ez a pályaudvaron is, mivel a Nyugatinál jól ismert módon itt is disco-t üzemeltetnek a  vonatok mellett. Itt aztán volt ribi és műmájer felvonulás, ahogy kell. Ez abból a szempontból volt jó, hogy a váró tele volt rendőrökkel, ezért már nem gondoltam azt, hogy a csomagmegőrzőből biztosan kiszedik a cuccomat. Az utcán voltak balhék is, kamaszokból álló csoportok gyalulták egymást. Annyira nem volt para az éjszakázás szempontjából, mert úgy voltam vele, hogy csak azokat a srácokat kell kicsit jobban elkerülni, akik nagyjából olyan állapotban vannak, mint előző este én. Ez be is jött.

1:00-1:30

Nagyon élvezem, hogy kampányfinis van Németországban:  az utcák tele plakátokkal, aktivisták mindenhol. Ezért volt szerencsém belefutni kicsit messzebb egy csapat standozó szocdem fiatalba. Miután megtárgyaltuk, hogy nálunk mennyivel nagyobb szarban van a baloldal, a világmegváltás jegyében egy életre elláttak SPD-s sörbontóval, tollal, kitűzőkkel, matricákkal plusz még kólát és ásványvizet is kaptam. Magyarázott valamit az egyikük, hogy hogyan kellene fellépni a populizmus ellen, én pedig nem akartam elvenni a kedvét azzal, hogy elmagyarázom, mi történne velük 5 perc alatt, ha az éjszaka közepén nálunk kiállnának standozni rendőri kíséret nélkül. (ezt ma eljátszottam a zöld és a kalóz párt aktivistáival is, tőlük antináci matricákat kaptam)

1:30-3:45

Egyre jobban bánom, hogy Nürnbergről csak a szigorú történelmi tények jutottak eszembe. Eszméletlen jó hely. Bementem az óvárosba, ahol már nem volt annyi részeg fiatal. Egymásba nyílnak a nagy terek, mindegyiken legalább egy emlékmű, szobor. Van egy csomó templom, de a legjobb benne az a rengeteg kőhíd, amik a patak fölött húzódnak. Elkapott a hév és szinte átszalonoztam mindegyiken, amíg csak nem éreztem azt, hogy nagyon eltévedtem volna.  Egyébként azt leszámítva, hogy a sötét miatt nem tudok normálisan fényképezni, az éjszakai városnézésnek nagyon eredeti hangulata van.  Egyrészt a folyamatos gyaloglással ébren tudod tartani magad, másrész egészen központi helyen át lehet menni úgy, hogy rajtad kívül nincs más, mintha külön belépőt kaptál volna egy múzeumba. Ijesztő abba belegondolni, hogy reggel még másnaposan éledezve azt hallgattam a Bibóban a Karcsitól, hogy mit csinálna a lengyel lánnyal, aki most költözött be, aztán egy fél nap múlva itt vándorolok egy idegen nagyvárosban úgy, hogy minden új, nem ismerek semmit és senkit.

Egyébként rajtam kívül egy hajléktalan sem volt a belvárosi részen. Csak néhány bekészül fiatal feküdt el néhol a járdán, de az más, mert a pihenés az kell.

3:45-4:30

Mikor már tényleg annyira lejártam a lábamat, hogy nem  volt jó, visszamentem a pályaudvarra kajálni . Ekkor végeztek az IndaBahn-ban a nürnbergi ifjak is, már örvénylettek hazafelé. Most sem kötekedtek, csak egy skinhead volt, aki odavetett valamit, de ha a német fiatalok egy átlagos mondatba mindenféle vonzattal ötször gyúrják bele, hogy scheiße, akkor én nem tudok rögtön az első nap különbséget tenni az árnyalatok között. Aztán beültem kávézni, ahol dumáltam valami arccal. Előjött az Amberg-Bamberg probléma. Én nach Bamberg, ő Amberg(mindkettő létezik, nincsenek is túl messze egymástól), de azért meg kellett bizonyosodni, hogy nem csak valamelyikünk beszédhibájáról van-e szó.

A búcsúbuli után a 12 órás út és az esti menetelés nélkül is bőven leharcolt lettem volna, így meg aztán tényleg csodálatos látvány lehettem, mégis azt vettem észre, hogy akárkihez odamentem kérdezni valamit, nekem szokatlan készséggel válaszolt.

4:30-5:50

Eljött az idő, kivettek a csomagot a megőrzőből  és sprinteltem a Süd Ausganghoz, ahonnan a buszok indultak. Itt aztán olyan dolgok történtek, amivel még most sem tudok elszámolni. Három busz állt már bent. Az egyik sofőr elküldött az elsőhöz, hogy azzal menjek Bambergbe. Elkezdtem bepakolni a kofferemet az oldalába, erre kihajol a főnök, hogy nem kéne’ mit csinálok?, ne csináljam. Erre mondja, hogy nem ő a jó bambergi, mert lesz egy csomó kitérő, a harmadik a közvetlen. Próbálkozom is vele, de ekkor már ott ordibál egymással mind a 3 sofőr, hogy ki menjen Bambergbe, ki meg a picsába. Ezt így nem nagyon tudtam lekövetni, de a velem röhögő német fiatalok sem.

Mikor már az egyikük az egyik nagyszájú utassal kezdett lökdösődni, akkor  a ködből feltűnt egy negyedik busz, aminek a Husszein- bajuszos vezetője mondta, hogy ő a nyerő. Erre az a másik három hülye idegbeteg módjára elkezdtek fellökdösni minket arra a járatra, különösem velem kapkodtak, hogy ne izéljek azzal a nagy csomaggal, ha már ekkora galibát okoztam, akkor nehogy már még a Fahrplan is boruljon miattam. Baromi erőszakosan tereltek fel minket. Igen ám, de a nagy sietségben senkinek sem jutott eszébe, hogy megkérdezze tőlünk akarunk-e fizetni a fuvarért. Legalábbis nekem lehetőségem sem volt jegyet venni. Lehet,hogy a németeknél valójában nem is a pénzről, hanem a pontosságról szólna a dolog ...Véglis a busz pontosan 5:50-kor befutott Bambergbe, én meg megspóroltam 15  eurót.

5:50-8:00

Mivel a diákmentorom elaludt, ezért egyedül vágtam neki megkeresni a koleszt. Annyira nem volt vészes a dolog, mert nyomtattak részletes térképeket a városról, és 10 perc bénázás után meg is találtam az utat, ami egyenesen oda vezet.

Egy a z összes cuccommal olyan háromnegyed  órás gyalog után megtaláltam végre a Pestalozzistrasse szürke apartmanjait. A-tól F-ig  vannak megszámozva az épületszárnyak. Elővettem a papírt, amiben megírták, hogy Anna melyikben lakik és én melyikben fogok. Hát ez kicsit sem fedte a valóságot, mert sehogy sem találtam a nevét a kapucsengőn. Ráadásul hétvégén portaszolgálat nincs. Hajnalban pedig nem járt arra senki. Ekkorra már a kofferem kerekébe is beakadt egy rohadt kavics, amit ezután nem lehetett húzni, csak vinni. Így kerültem meg az épületeket 3-szor, mire ráakadtam egy hapsira, aki épp a koleszban lakó fiát várja. Az „ÁÁÁÁ, Ungarn!” felkiáltás után nagyon jófejek voltak. A srác elmagyarázta, hogy az a baj, hogy az idióta Nemzetközi Iroda rosszul írta meg nekem az épületszámokat a levélben. (Szóval részemről ennyit a német precízség című humbugról.) Megtaláltuk Annát, fel is ébresztettük. Volt némi lelkiismeret-furdalása, de mondtam neki, hogy 30 órája nem aludtam (akkor is csak 4-et), 2 órája cipelgetem a testsúlyok kétszeresét, majd mesélek a családomról 8 óra múlva. Most az van, mint másokkal egy hét intenzív Sziget után...