Az előzetesen összeállított menetrendemből is kitűnt, hogy a nürnbergi csövezést belekalkulálva a kiutazásom napja nem a pihenős turizmusról és az egyértelmű helyzetekről fog szólni. Nem mintha ez eszembe jutott volna az előző este a búcsúbulin.

2009.09.11.- 13:00

Szóval enyhe másnapossággal és 4 óra alvással nekivágtam az útnak. Délre mentem a Népligetbe, és délután egykor már el is indultunk. Az úton nem történt semmi említésre méltó. Mindenki bámulta a filmeket, amit DVD-ről adtak, én meg nem tudtam elaludni, mert úgy alakult, hogy ült mellettem egy nagymama, aki Amszterdamba ment meglátogatni az unokáját.

2009.09.20.-0:22

Arra számítottam, hogy a 0:30-ra meghirdetett nürnbergi érkezés csúszni fog egy kicsit, így majd a kevesebb időt kell eltöltenem éjszaka a városban, amíg a 4:40-es bambergi buszt várom.  Ez nem így alakult, még kb. 20 perccel előbb is értünk oda. Kipakolás után aztán nekivágtam a nürnbergi éjszakának, megkeresni a pályaudvart, aztán bele a városba.

0: 40-1:00

Péntek este révén a városban nyüzsögtek a kellemesen bepiált fiatalok. Hatványozottan így volt ez a pályaudvaron is, mivel a Nyugatinál jól ismert módon itt is disco-t üzemeltetnek a  vonatok mellett. Itt aztán volt ribi és műmájer felvonulás, ahogy kell. Ez abból a szempontból volt jó, hogy a váró tele volt rendőrökkel, ezért már nem gondoltam azt, hogy a csomagmegőrzőből biztosan kiszedik a cuccomat. Az utcán voltak balhék is, kamaszokból álló csoportok gyalulták egymást. Annyira nem volt para az éjszakázás szempontjából, mert úgy voltam vele, hogy csak azokat a srácokat kell kicsit jobban elkerülni, akik nagyjából olyan állapotban vannak, mint előző este én. Ez be is jött.

1:00-1:30

Nagyon élvezem, hogy kampányfinis van Németországban:  az utcák tele plakátokkal, aktivisták mindenhol. Ezért volt szerencsém belefutni kicsit messzebb egy csapat standozó szocdem fiatalba. Miután megtárgyaltuk, hogy nálunk mennyivel nagyobb szarban van a baloldal, a világmegváltás jegyében egy életre elláttak SPD-s sörbontóval, tollal, kitűzőkkel, matricákkal plusz még kólát és ásványvizet is kaptam. Magyarázott valamit az egyikük, hogy hogyan kellene fellépni a populizmus ellen, én pedig nem akartam elvenni a kedvét azzal, hogy elmagyarázom, mi történne velük 5 perc alatt, ha az éjszaka közepén nálunk kiállnának standozni rendőri kíséret nélkül. (ezt ma eljátszottam a zöld és a kalóz párt aktivistáival is, tőlük antináci matricákat kaptam)

1:30-3:45

Egyre jobban bánom, hogy Nürnbergről csak a szigorú történelmi tények jutottak eszembe. Eszméletlen jó hely. Bementem az óvárosba, ahol már nem volt annyi részeg fiatal. Egymásba nyílnak a nagy terek, mindegyiken legalább egy emlékmű, szobor. Van egy csomó templom, de a legjobb benne az a rengeteg kőhíd, amik a patak fölött húzódnak. Elkapott a hév és szinte átszalonoztam mindegyiken, amíg csak nem éreztem azt, hogy nagyon eltévedtem volna.  Egyébként azt leszámítva, hogy a sötét miatt nem tudok normálisan fényképezni, az éjszakai városnézésnek nagyon eredeti hangulata van.  Egyrészt a folyamatos gyaloglással ébren tudod tartani magad, másrész egészen központi helyen át lehet menni úgy, hogy rajtad kívül nincs más, mintha külön belépőt kaptál volna egy múzeumba. Ijesztő abba belegondolni, hogy reggel még másnaposan éledezve azt hallgattam a Bibóban a Karcsitól, hogy mit csinálna a lengyel lánnyal, aki most költözött be, aztán egy fél nap múlva itt vándorolok egy idegen nagyvárosban úgy, hogy minden új, nem ismerek semmit és senkit.

Egyébként rajtam kívül egy hajléktalan sem volt a belvárosi részen. Csak néhány bekészül fiatal feküdt el néhol a járdán, de az más, mert a pihenés az kell.

3:45-4:30

Mikor már tényleg annyira lejártam a lábamat, hogy nem  volt jó, visszamentem a pályaudvarra kajálni . Ekkor végeztek az IndaBahn-ban a nürnbergi ifjak is, már örvénylettek hazafelé. Most sem kötekedtek, csak egy skinhead volt, aki odavetett valamit, de ha a német fiatalok egy átlagos mondatba mindenféle vonzattal ötször gyúrják bele, hogy scheiße, akkor én nem tudok rögtön az első nap különbséget tenni az árnyalatok között. Aztán beültem kávézni, ahol dumáltam valami arccal. Előjött az Amberg-Bamberg probléma. Én nach Bamberg, ő Amberg(mindkettő létezik, nincsenek is túl messze egymástól), de azért meg kellett bizonyosodni, hogy nem csak valamelyikünk beszédhibájáról van-e szó.

A búcsúbuli után a 12 órás út és az esti menetelés nélkül is bőven leharcolt lettem volna, így meg aztán tényleg csodálatos látvány lehettem, mégis azt vettem észre, hogy akárkihez odamentem kérdezni valamit, nekem szokatlan készséggel válaszolt.

4:30-5:50

Eljött az idő, kivettek a csomagot a megőrzőből  és sprinteltem a Süd Ausganghoz, ahonnan a buszok indultak. Itt aztán olyan dolgok történtek, amivel még most sem tudok elszámolni. Három busz állt már bent. Az egyik sofőr elküldött az elsőhöz, hogy azzal menjek Bambergbe. Elkezdtem bepakolni a kofferemet az oldalába, erre kihajol a főnök, hogy nem kéne’ mit csinálok?, ne csináljam. Erre mondja, hogy nem ő a jó bambergi, mert lesz egy csomó kitérő, a harmadik a közvetlen. Próbálkozom is vele, de ekkor már ott ordibál egymással mind a 3 sofőr, hogy ki menjen Bambergbe, ki meg a picsába. Ezt így nem nagyon tudtam lekövetni, de a velem röhögő német fiatalok sem.

Mikor már az egyikük az egyik nagyszájú utassal kezdett lökdösődni, akkor  a ködből feltűnt egy negyedik busz, aminek a Husszein- bajuszos vezetője mondta, hogy ő a nyerő. Erre az a másik három hülye idegbeteg módjára elkezdtek fellökdösni minket arra a járatra, különösem velem kapkodtak, hogy ne izéljek azzal a nagy csomaggal, ha már ekkora galibát okoztam, akkor nehogy már még a Fahrplan is boruljon miattam. Baromi erőszakosan tereltek fel minket. Igen ám, de a nagy sietségben senkinek sem jutott eszébe, hogy megkérdezze tőlünk akarunk-e fizetni a fuvarért. Legalábbis nekem lehetőségem sem volt jegyet venni. Lehet,hogy a németeknél valójában nem is a pénzről, hanem a pontosságról szólna a dolog ...Véglis a busz pontosan 5:50-kor befutott Bambergbe, én meg megspóroltam 15  eurót.

5:50-8:00

Mivel a diákmentorom elaludt, ezért egyedül vágtam neki megkeresni a koleszt. Annyira nem volt vészes a dolog, mert nyomtattak részletes térképeket a városról, és 10 perc bénázás után meg is találtam az utat, ami egyenesen oda vezet.

Egy a z összes cuccommal olyan háromnegyed  órás gyalog után megtaláltam végre a Pestalozzistrasse szürke apartmanjait. A-tól F-ig  vannak megszámozva az épületszárnyak. Elővettem a papírt, amiben megírták, hogy Anna melyikben lakik és én melyikben fogok. Hát ez kicsit sem fedte a valóságot, mert sehogy sem találtam a nevét a kapucsengőn. Ráadásul hétvégén portaszolgálat nincs. Hajnalban pedig nem járt arra senki. Ekkorra már a kofferem kerekébe is beakadt egy rohadt kavics, amit ezután nem lehetett húzni, csak vinni. Így kerültem meg az épületeket 3-szor, mire ráakadtam egy hapsira, aki épp a koleszban lakó fiát várja. Az „ÁÁÁÁ, Ungarn!” felkiáltás után nagyon jófejek voltak. A srác elmagyarázta, hogy az a baj, hogy az idióta Nemzetközi Iroda rosszul írta meg nekem az épületszámokat a levélben. (Szóval részemről ennyit a német precízség című humbugról.) Megtaláltuk Annát, fel is ébresztettük. Volt némi lelkiismeret-furdalása, de mondtam neki, hogy 30 órája nem aludtam (akkor is csak 4-et), 2 órája cipelgetem a testsúlyok kétszeresét, majd mesélek a családomról 8 óra múlva. Most az van, mint másokkal egy hét intenzív Sziget után...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.