először is: magyar ember olvassa a kommenteket is és nem tetszik neki, hogy kritikusan nézik a páratlanul őszinte megnyilatkozásait, mert hiszen a magyarokat mindig elkönyvelik valamilyennek, még a magyarok is, hihetetlen, könyvelőnép vagyunk, meg könyvelt, egyszerre mindkettő, talán ez az ellentmondás visz a sírba annyiunkat merthogyugye ebből nem lehet kitörni...

de azért néha talán mégis:

például mikor a magyar a mentorával sétál a boulevard saint-michel en (igen, itt suhant nesztelen a nyögő lombok alatt ady ősze) és egyszercsak azt veszi észre, hogy franciául beszél egy franciával, és megértik amit mond és hirtelen egy fokkal többnek érzi magát, egy kicsit kevésbé idegennek a csoportképen.

vagy amikor a magyart elkapja az érzés (ahhoz hasonló, ami carolt fogta el a paris je t'aime utolsó jelenetében, aki nem látta, röviden: életfless) hogy itt van ebben a városban, eljutott ide, erre a helyre, ami tobzódik a lehetőségekben és

mindezek mellett egy párizsi azt mondja neki, hogy nem nagyon tudná elképzelni máshol az életét - esetleg Londonra vagy New Yorkra kiváncsi, de neki jó itt egy helyben. mi az hogy jó??? hiszen fiatal, miért nem vágyik el?? vagy mért nem akarja megváltani azt a helyet ahol van??? a magyarok nem csak született könyvelők, hanem még kozmopoliták, vagy próféták vagy egyszerre mindegyikek.

és közben szinte észrevétlenül az apró kis kommunikációs sikerekből egyre több lesz - egy sikeres metróállomáskeresés, egy bolti bevásárlás majd egy pénzt - biztosan valami jó célra - követelő, de aztán a franciatudását dicsérő aktivista lerázása után a magyar ember határozottan úgy érzi, hogy a jég kezd megtörni. hogy mégiscsak van egy másik világ, ami nem a kozmopolitkakönyvelőpróféták világa.

de persze a magyar még egy dolgot nem tagadhat le. mindig talál valamit ami miatt aggódhat. és most se kell sok, a magyar megtalálja:

hiszen jön az ősz, hideg lesz, a fák kopaszok lesznek, a város is tuti ronda lesz, az időjárás elromlik, az egyetem elkezdődik, és egyszercsak elfelejti, hogy miért is érezte magát annyira jól valamikor.

egyszer majd nemsokára.

de most még nyár van.

ps: Ady verse http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/parisosz.htm

14ieme arrondissement https://www.youtube.com/watch?v=1vZtgBkRP6Y

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.