Ma ezt találtam a Copenhagen Post honlapján:
http://www.cphpost.dk/news/local/87-local/47289-guns-found-in-hells-angels-raid.html 

Dániában egyre nagyobb a feszültség a két ellenséges banda, a nacionalistákat tömörítő Hell's Angels és a bevándorlókból álló Black Kobras között. Ezt a feszültséget egyre inkább utcai és kocsmai lövöldézesek alkalmai során próbálják levezetni, a rendőrség és a lakosság töretlenül növekvő örömére.

A legzűrösebb környék a belváros, Norreport, valamint Amager, ahol én lakom. A szállásomtól 5 perc sétára lévő a Café Varenben például augusztusban meglőttek két embert.

A cikk arról számol be, hogy a rendőrség negy mennyiségű lőfegyvert foglalt le és letartóztatott 32 embert a Hell's Angels és a testvérbanda, az AK81 külvárosi főhadiszállásain. Ezzel valószínűleg egy nagyobb akciót sikerült megelőzniük. Csak így tovább!

a cím megtévesztő.egy hete maszkos szélsőbalosok tiltakoztak egy úja magánbörtön megnyitása ellen, ezt jónéhány épület, buszmegálló-, és kirakatüveg bánta, de a városvezetés elég gyorsan helyreállított mindent.én pont innen 60 km-re voltam, de íme nektek a híradó:

„Miért nem jössz táncolni, ne legyél már béna! Nem tudsz?”                                            „De, csak ez nem az.”

Mivel a világ különböző pontjain időző erasmusos ismerőseim között visszatérő téma, és én is szembe kerültem már a jelenséggel-ami a mi helyzetünkben már tulajdonképpen problémának is nevezhető-ezért muszáj vagyok egy postot írni a nemzetközi bulikon táncnak csúfolt küszködésekről. Persze idegen szokásokat hordozó vadidegen emberek között lehet abba valami biztonságérzet félét belemagyarázni, hogy lányok és fiúk egy szórakozóhelyen nem mindig annyira rossz zenére csak lötyögnek egymás körül, mint a tej a zacskóban, de tény, hogy az, amit mi otthon bulizásnak nevezünk az ezekben a körökben csak elbeszélésből ismert ködös fogalom. Mert hol van már az, amikor megfogod a lány kezét, felveszed a ritmust, vezeted, forgatod-pörgeted stb.?  Ez a Napnyugaton már valami perverziónak hangzana.

Persze nehéz a Scooter hazájában jól éreznie magát annak, aki a bibós bulikban  tanulta meg mi csízió. Főleg olyan zenékre, amit eddig szinte csak vidéki búcsúkban a forgók tövében hallott. Persze ez csak finnyáskodás. Végül is nem azért megy külföldre az ember, hogy otthon érezze magát, kicsit rugalmasabbnak kell lenni, ha nem akar élménybeszámoló helyett egy jó nagy panaszcsokorral hazaérni.

Akkor álljunk be a körbe és járjuk. Az még nem is akkora baj, ha nem vesszük fel teljesen a német fiatalok fiúk-fiúkkal, lányok-lányokkal szigorú rendjét, inkább csak reméljük, hogy ők sem jókedvükben csinálják ezt.

A groove-ra ráállni nem is olyan nehéz, kényelmes kis szökdelés. De hogyan tovább? Mit kell csinálni, amikor vált a zene? Az a jó, ha semmit? Ha véglis a táncnak nem kell sok közének lennie a zenéhez, akkor miből mennyit kell csinálni? Akkor most ne bízzam rá magam a ritmusra, ne kapcsoljak ki egy pillanatra sem, mert ez komoly észjáték? Kell-e azon gondolkoznom, hogy a partneremnek legalább ennyire unalmas-e? Vajon a többi furcsán táncoló embert is a monoton mozgástól a lábakban beállt görcs hajtja? Vajon a sarokban a kezükkel furán csápoló Michael Jackson-imitátorok a buli előtt egész délután a tükör előtt gyakoroltak? Talán még egy kicsit részegebbnek kellene lenni a dologhoz?

Még jó, hogy a technós lüktetést egy negyed órára megzavarta valami latin blokk, mert már azt hittem, örökre ott maradok a „lúzerek folyosóján*” egy sörrel a kezemben azt magyarázva, hogy mennyivel jobb is lehetne ez. Ekkor a tömeggel nem igazán törődve lehetett kicsit otthonosan táncolni, amit a kolleginák azóta is Ungarn Weiseként emlegetnek. Megköszönték:)

*R.V., Eger 2008.

Szóval december elején díszmagyar leszek Münchenben. Hogy ez pontosan miért jó az ifjú, bajor keresztényszocialistáknak arra nem jöttem rá, de az biztos, hogy 10 euró ellenében elvisznek oda, minden fontos intézményben körbevezetnek, megetetnek, megitatnak sörrel, hazahoznak. Mindezt egy folyosói beszélgetés és pár a linkés standra vetett cinikus pillantás után.

Lehet, hogy furán hangzik, de tényleg nincs semmi köze a lustaságomnak ahhoz, hogy csak most jártam először az egyetemen.  Amiért be kellett mennem az nem túl lényeges, mint kiderült annyira nem is voltam érintett a dologban, de ha már ott vagyok, gondoltam, felmérem kicsit a terepet. A folyosó már jól meg volt tömve emberekkel, szóval lehetett találkozni a német egyetemistával, mint olyannal. 

Különböző tollosztogatós standokhoz értem, amire először azt hittem, hogy állásbörze vagy zsibvásár, de nem. A nálunk eddig csak ötletszerű gyakorlat itt működik: a pártok képviseltetik az ifjúsági szervezeteiket az egyetemeken is.  Nem mondom, hogy nagyon idilli módon kell elképzelni a dolgot. Valószínűleg mindegyik küszködik toborzási gondokkal, a politikai szocializációban játszott szerepüket sem lehet túlértékelni. Akármelyiküket kérdeztem, azon kívül, hogy bulikat szerveznek, elmennek csütörtök este sörözni, és mutatós logókat terveznek az egyenpólójukra igazából nem nagyon csinálnak semmit. Tehát főleg pártoviként működnek. Az is evidens, hogy a szervezetek utálják is egymást ahogy kell. Az RCDS-esek csípőből kommunistázták az SDS-eseket, az SDS-esek pedig azt mondták, hogy „a hülye JUSOS-osokkal még egy tüntetést sem éri meg közösen szervezni, mert ezek csak ülnek a seggükön”. A JULIS-nál pedig akkor buktam be az ajándék tollat és öngyújtót, amikor elkezdtem azon viccelődni, hogy nálunk a liberálisokat úgy hívták, ahogy itt a Linke ifiszervezetét, azaz SDS.

Talán a legaktívabbak a Linke fiataljai. Ahogy az anyapártnak is alapvetően mindennel baja van, ami ebben az országban folyik, úgy az SDS is szívesen beszél az felsőoktatási rendszerrel kapcsolatban kizsákmányolásról és elnyomásról. A brossúráikban főleg az elitképzés és a bolognai rendszer miatt bírálják az oktatást. Szívesen vonulnak utcára a tandíj vagy a szélsőjobb ellen. Invitáltak egy marxista szemináriumra is. Azt válaszoltam, hogy majd meglátom, mennyire fér bele az időmbe…

Engem meggyőzött :)

A többieknél nem tapasztalható ilyen forradalmi hangulat, ők alapvetően a közösségépítésre helyezik a hangsúlyt.  Bulikat és kirándulásokat szerveznek. Egy ilyen lesz decemberben az RCDS-el, amire elhívtak engem is. Mivel tényleg nagyon olcsó, ezért hülye lettem volna kihagyni. Amúgy pedig engem úgysem akarhatnak megtéríteni. A katolikus ifjak szervezetének bár színes szórólapokra nem futotta, de nekik is kifinomult toborzási módszerei vannak. Legalábbis a "Ugye kicsit másnapos vagy? Tessék, itt egy kávé." nekem bejött.