Az igazat megvallva nem ez volt az eddigi legtúlszervezettebb utazásom. Mivel csak négy nappal az indulás előtt tudtam meg, hogy Hamburgba akarok menni, ezért még magamhoz képest is nagyon kapkodós volt az utolsó pillanat, hogy valamilyen Mitfahrergelegenheit-ot találjak, mert azért olyan Rathaus, kikötő meg Reeperbahn nincs, amiért én most kifizetném a szokványos közlekedési eszköz szokványos árát. Végül az indulás előtti napon kiderült, hogy lesz indulás, szóval lehet csomagolni. Mivel ez a szervezett stoppolás egy elég kötött műfaj, ezért nem lehetett úgy megoldani, hogy én is szombat délelőtt érkezzek, ahogy a többiek, hanem csak valamikor péntek estére tudtam elintézni. Ezért Nürnberg után megint úgy alakult, hogy az utcán kell éjszakáznom egyet, de ez nem zavart, mert szeptemberben is jó buli volt. Sőt még a Marci is vállalta, hogy beszáll a csövezésbe, így már határozottan jónak ígérkezett a dolog.  Amennyire kézenfekvő lett volna, hogy a hosszúnak ígérkező éjszaka előtt rendesen kialudjam magam, annyira sodortak az események az indulás előtti csütörtök este először a Stammtisch-re aztán egy blues bár érintésével az olasz fiesta bulira hajnalig. Igazolhatóbb okból, de Marcinak a másik csavargójelöltnek is hosszúra nyúlt a megelőző éjszakája, szóval pénteken mindketten kicsit gyűrötten vághattunk neki Hamburgnak.

Egy kis késést leszámítva az nem volt semmi gond az utazással. Ugye aki a hatodik ülést kapja, az a csomagtartóban utazik, így nagyon jót tudtam aludni a többiek táskáin. Öt óra hasítás után ott is voltunk a második legnagyobb német városban. Marcival 8 körül találtuk meg egymást a pályaudvaron, aztán kezdődhetett a Hamburg-maraton.

Szerencsére a németek az adventi időszakot jó sok Glühweinnal ünneplik, így a Weinachtsmarktokon az este elejék mindig találtunk egy-egy bögrényi gyógyírt a szárazság és a hideg ellen. A sok karácsonyi fénnyel a város sötétben is nagyon jól mutatott, meg elképzeltük, hogy majd másnap világosban is jól megnézünk mindent és akkor majd normális fényképeket is tudunk csinálni. Négy óra séta után egy neon fényekben úszó vurstliban kötöttünk ki, aminek az egyik meglepően csúnyán berendezett, kerti székes sörözőjében egy szilvalekvár ízű forralt bor mellett eldöntöttük, hogy nem erőltetjük tovább az éjszakai kultúrturizmus, hanem nekivágunk a Reeperbahnnak. Gyakorlatilag ezen az utcán koncentrálódik hamburg éjszakai életének legjava. Egy mini Amszterdam az egész. A night clubok, kocsmák, sex shopok, Sex Kinok köztük gyanús alakokból álló, illuminált tömeg örvénylik, a járda szélén pedig punkok tarhálnak. Ezek a helyek többnyire mind nagyon egyformák voltak, de a kínálat mindenhol Pazar volt. Még a Dél-Franciaországban olyan népszerű Duck Dick-et is megtaláltuk, de voltak csöcsös mamuszok és szado-mazo Barbie-k is. (A hírhedt Herbertstraße-t csak másnap ejtettük útba.)

Mivel sehogy sem akartuk kifizetni a Night Clubokba a beugrót, ezért úgy gondoltuk, hogy az is elég lesz, ha egy konszolidáltabb kocsmába eliszogatunk reggelig. Így keveredtünk be egy nyugisnak tűnő helyre, ahol egészen valószínűtlenül perverz dolgok vártak minket. A hely elég igényes volt. Tengerészes berendezés, még Unicum-ot is tudtunk inni. Az asztalunk egy hajótestben volt nem messze a tánctértől, ahol a többnyire 50 feletti törzsközönség egyszerre tombolt a Udo Jürgens-slágerekre, mint az I got a feelingre. Eddigi pályafutásom alatt azért már elég sok és sokféle kocsmát megjártam, de most a nagymamás smárolósnak egy teljesen új mappát kellett nyitni, mert a látottakat egyszerűen nem lehetett hova tenni. Ezek a nénik és bácsik valószínűleg nem jönnének különösebben zavarba egy erasmusos party-n sem. Persze voltak fiatalabbak is. Mellettünk egy 8-9 fős nőtársaság nyakalta lendületesen a tequillát. Közülük ketten a csajuk anyukái lehettek, ők vadul szemeztek a környéken ülő idős agglegényekkel, amíg a lánykáik az asztalon ugráltak.

Az környéken még túrázgattunk kicsit a kocsmák között, amíg világos nem lett…

Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.