Mindig is fenntartásokkal hallgattam azokat az erasmusos beszámolókat, amelyek a féktelen, állandó bulizásokról és nagy szétesésekről tudósítottak. Valahogy nehezen tudtam elképzelni, hogy az a sok képtelen történet tényleg úgy történt, ahogyan azt elmesélték és nem csak a legenda és az idő tette őket olyan színessé.

Na erre cáfolt rá a tegnap este. Ahhoz képest, hogy nyugodt, otthon ülős éjszakának néztem elébe... Vidával, a szlovén lánnyal az egyetemhez közeli téren teljesen véletlenül három magyar lányba botlottunk bele. VÉGRE!!! Egykis darab otthon. Az útjaink sajnos hamar szétváltak, ők a saját egyetemi bulijukba mentek, mi pedig a sokat sejtető 'happy pig' nevű hely felé vettük az irányt miután az ausztrál kollégák is csatlakoztak. Na, ott aztán volt ereszd el a hajam. Az igazi szürreális része az éjszakának határozottan akkor kezdődött, amikor megszólalt a summer of 69... Hogy lehet ekkora slágert írni, amit még tizenakárhány év után is üvöltve énekelnek bárhol a világon?

A partyvándorlás azonban nem itt fejeződött be. Valaki kitalálta, hogy menjünk el egy házibuliba, amiről nem tudjuk, hogy hol van és hogy ki tartja. Mindezen nehézségek bagatellnek bizonyultak, ugyanis 5 perc biciklizés után találtunk egy házibulit, ahol viszont csak a fürdőszobát látogattuk meg. Mindenesetre nagyon vendégszeretőek ezek a dánok, csak be kellett kopogni és máris nyitották az ajtót, nem kérdezték kik vagyunk, mik vagyunk, honnan jöttünk és mit keresünk ott.

Az java azonban még csak ezután következett. Christiania. Már odajutni is mókás volt. Mivel egyedül nekem nincs biciklim. Miután hatalmasat borultunk amikor Sarah megpróbált elvinni a csomagtartón, Nancy odaadta a sajátját és ki tudja, milyen régóta újra bicikliztem! Persze nehezített körülmények között, úgymint gyerekbringa, alkoholos befolyásoltság, forgalom.

Rövid, őrült tekerés után megérkeztünk végre az úticélhoz. Amit Christianiáról tudni kell, hogy 1971-ben hippik elfoglaltak egy üresen álló katonai bázist és kikiáltották Christiania Szabadállamot. Innentől kezdve kivonták magukat a törvények alól, legalizálták maguknak a könnyű drogokat, és belépni oda annyit jelent, mint elhagyni az Európai Unió területét. Saját kis kommunájukat közvetlen demokráciával irányítják. Halljátok, bibósok? KÖZGYŰLÉSEK! Bár tudatmódosító szerek hatása alatt valószínűleg könnyebb elviselni. A szabadállam amúgy kb. 850 lelket számlál.

Elég nagy várakozásokkal érkeztem tehát, de valami egészen mást tapasztaltam. Igazából otthont juttatta az eszembe. A gyér világítás, kopott metlaki, faasztal-fapad kombinációk egy az egyben a balatoni gyermektáborokra hajaznak. Eléggé kilóghattunk a sorból, két fiú a társaságból ugyanis ingben, zakóban próbált elvegyülni a rosszarcú, de kedves bennszülöttek között.

Rejtett fényképezőgéppel sikerült néhány fotót is készítenem. Egy biztos: nemsokára napvilágnál is meglátogatom majd a helyet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

NemBolond/DeBolond 2009.09.13. 17:01:57

Andi, büszke vagyok rád, vadulsz! király:)

Válasz erre 

Keke · http://gyorokutca26.blog.hu 2009.09.14. 01:04:20

Szép drága Andrea, a végén még hosszú hajjal - mint valami hippi - térsz majd haza :D . Amúgy jó hely lehet. nekem Koppenhágáról mindig az Olsen banda filmek jutnak eszembe :D

Válasz erre 

Mixer 2009.09.24. 16:24:17

elégedett vagyok

leülhecc

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: