- a bastille környékén lévő hatalmas bárnegyedben (ahova az ismerkedéses programok után mentünk a csapatokkal) 8 euróba kerül fél liter sör (happy hour esetén 5 euró), szupermarketekben lemegy az egészen csodálatos 2-3 euróig....

- a közterületen a legkülönbözőbb helyeken előforduló gigantikus hányásfoltok törvényszerűen újratermelik magukat minden reggelre (akárcsak Pesten)

- a közlekedési lámpák a pirosról azonnal váltanak zöldre, és fordítva (miért nem villog, a rohadt életbe???)

- a közhiedelemmel ellentétben a legtöbben tudnak angolul, és nem is sértődnek meg, ha így szól az ember hozzájuk (a legtöbben.. szóval azért van kivétel...)

- a legtöbb esetben az útabigazításnál, segítségkérésnél, vagy egy szimpla beszélgetés esetén is közvetlenebbek az afrikai, ázsiai származásúak a franciáknál (bár ezzel a külvárosokban nem próbálkoztam és nem is tervezem)

- az RER (legalábbis a C) kétszintes. azért egy föld alatt közlekedő kétemeletes vonat aláz. de a tömegközlekedés általában is hihetetlen színvonalú.

- ja és az ásványvízek nagyon szarok.

először is: magyar ember olvassa a kommenteket is és nem tetszik neki, hogy kritikusan nézik a páratlanul őszinte megnyilatkozásait, mert hiszen a magyarokat mindig elkönyvelik valamilyennek, még a magyarok is, hihetetlen, könyvelőnép vagyunk, meg könyvelt, egyszerre mindkettő, talán ez az ellentmondás visz a sírba annyiunkat merthogyugye ebből nem lehet kitörni...

de azért néha talán mégis:

például mikor a magyar a mentorával sétál a boulevard saint-michel en (igen, itt suhant nesztelen a nyögő lombok alatt ady ősze) és egyszercsak azt veszi észre, hogy franciául beszél egy franciával, és megértik amit mond és hirtelen egy fokkal többnek érzi magát, egy kicsit kevésbé idegennek a csoportképen.

vagy amikor a magyart elkapja az érzés (ahhoz hasonló, ami carolt fogta el a paris je t'aime utolsó jelenetében, aki nem látta, röviden: életfless) hogy itt van ebben a városban, eljutott ide, erre a helyre, ami tobzódik a lehetőségekben és

mindezek mellett egy párizsi azt mondja neki, hogy nem nagyon tudná elképzelni máshol az életét - esetleg Londonra vagy New Yorkra kiváncsi, de neki jó itt egy helyben. mi az hogy jó??? hiszen fiatal, miért nem vágyik el?? vagy mért nem akarja megváltani azt a helyet ahol van??? a magyarok nem csak született könyvelők, hanem még kozmopoliták, vagy próféták vagy egyszerre mindegyikek.

és közben szinte észrevétlenül az apró kis kommunikációs sikerekből egyre több lesz - egy sikeres metróállomáskeresés, egy bolti bevásárlás majd egy pénzt - biztosan valami jó célra - követelő, de aztán a franciatudását dicsérő aktivista lerázása után a magyar ember határozottan úgy érzi, hogy a jég kezd megtörni. hogy mégiscsak van egy másik világ, ami nem a kozmopolitkakönyvelőpróféták világa.

de persze a magyar még egy dolgot nem tagadhat le. mindig talál valamit ami miatt aggódhat. és most se kell sok, a magyar megtalálja:

hiszen jön az ősz, hideg lesz, a fák kopaszok lesznek, a város is tuti ronda lesz, az időjárás elromlik, az egyetem elkezdődik, és egyszercsak elfelejti, hogy miért is érezte magát annyira jól valamikor.

egyszer majd nemsokára.

de most még nyár van.

ps: Ady verse http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/parisosz.htm

14ieme arrondissement https://www.youtube.com/watch?v=1vZtgBkRP6Y

Két finn ül a befagyott tó jegén, közben vodkáznak. Eltelik egy hét, mialatt ők folyamatosan isznak. Megszólal az egyikük:
- Te, egész jó dolog ez a karácsony...

Eltelik még egy hét, majd reagál a következő:

- Na igen, bár a szex azért mégis jobb!

A következő egy hetet is végigisszák, majd megszólal a csendet elsőként megtörő:

- Az igaz, de karácsony mégis gyakrabban van!

A finnek legádázabb találmánya a fisherman's. Végy egy tasak nagyon erősen mentolos Fisherman's Friend cukorkát, egy üveg finn vodkát, dobáld bele, és olyan mintha jäger-színű, orbit-ízű mentol-bombát innál felesként. Nem valami bizalomgerjesztő...

1500 km és kétnap és egy éjszaka a németeknél és metznél elkeveredünk és 40 kmt visszamegyünk és a gps a hülye nem a magyar (sose a magyar a hülye) és talán rejtett honvágy is benne van a dologban így nyugtatjuk magunkat aztán sok kis falu, aztán semmi, csak néhány birtok a semmi közepén, és valahogy zöld a fű, és széles az ég, az autópálya ereszkedik szép lassan, de még messze a főváros, álljunk meg Rheimsben, oké megállunk Rheimsben oké katedrális, gótikus, nagy, oké szép volt, jó volt, de valami nem stimmel mert nem érteni amit beszélnek, és ráadásul még lazák is, könnyedek, lusták, nemtörődömök, éljen a nonchalance, de a magyar ezt nem tudhatja csak sejtheti  mert feszeng és furcsán érzi magát és felháborodik és elítél és nem érti a dolgot és még különben is egy 120 km hátravan és oké mulassuk az időt a TGV felsővezetékek követésével de már nem jön több TGV mert rohadjon meg az egész világ, minden dolog a magyar ellen van, még egy TGVt se láthat mer mörfi meg trianon, tényleg trianon az is itt van és akkor egyszer csak szélesebb autópálya és több sáv és egy csomó autópályahíd és még semmi, és aztán zajvédőfalak és mögöttük 25-30 emeletes irodaházak és panelek és az ember hirtelen túl kicsinek érzi magát és tudod hogy ez már párizs de mégse Párizs mert az még jóval arrébb van és érzed hogy valami itt van előtted és még mindig nincs aztán alagutak és hidak és egyszercsak kijössz az alagútból és nincs több irodaház hanem szajna van azaz Szajna és platánsorok és sötétszürketetők és kovácsoltvasfranciaerkélyek és igen francia itt minden és már nincsenek irodaházak gyártelepek és plázák. viszont vannak kopasz bajszos pincérek akik folyamatosan ordibálnak valakivel vagy idegesek, vannak apróölebes gyöngysoros modoros frissen fodrászolt 60 éves nők  és ez nem film hanem a valóság és mintha mindenkinek lenne ideje a kávézóban ülni és nézni a külföldit itt a turista sose lehet otthon, a párizsi lesz mindig otthon és a biztonságos kávézóteraszos székéből könyörtelenül bámulja a külföldit aki továbbra is feszeng és inkább továbbmegy mert ez fura hogy néznek és az nem jó mert hiszen én jöttem ide nézni mért néznek engem?? aztán a gyöngysor meg a pincér meg a kávézó mögött ott az utcaseprő meg a kinai árus meg a könyvárusok a Szajna-parton meg a négerek az Eiffel-torony alatt akik próbálnak megélni és a magyar most ettől a kétarcúságtól érzi rosszul magát, mert a nemzetgyűlés előtt is fújja a szél a szemetet, mert az eiffeltorony lábánál is odahugyoznak a parkba mert a szajna hidjai alatt is laknak hajléktalanok dehát ez a párizs nem az a Párizs hiszen az tökéletes kell hogy legyen de mégis az mert így müködik és nincsenek csodák és a magyar embert becsapták mert vette a fáradságot hogy eljöjjön ide és csalódott és a magyar ember mindig csalódik mert a magyar ember idealista és az élet szar és nem kell ez a város mert átver de mégis, kell, mert az élet szép és mert Párizs az Párizs.

folyt köv

A Jenaplan a reformpedagógia eredményeit szintézisbe foglaló,  Peter Petersen által1923-ban, a jénai egyetemen létrehozott reformiskolai koncepció elnevezése.

Az alapító arra keres választ, hogyan lehet az iskolát olyan nevelőközösséggé szervezni, amelyben és amely által a növendékek egyénisége harmonikus személyiséggé fejleszthető. A válasz - a Jena-terv szerint működő iskola - újszerű nevelési intézménytípus. [...]

A hagyományos módszerek helyett kialakított új oktatási tartalmak elsősorban a gyermekek konkrét tevékenységéből táplálkozik, arra szolgál, hogy azok birtokában eligazodjon a világban, az előtte megjelenő dolgokat, jelenségeket és önmagát is megértve alkotó módon tevékenykedjen. :)

UI: tegnap amikor kimentem a konyhánkba, itt volt néhány srác, akik Jénában végzik a tanulmányaikat (orvos vagy mérnök) már 4 éve:

két palesztin, egy szíriai, egy izraeli arab, egy iráni, és egy zöld szemű... még mindig Németországban vagyok, nem Isztambulban!